Hiszti

Sziasztok!

Lehet, csak magamnak köszönök, mert sajnos senki sem kommentel, írj, jelez. Senki. A  blog szünetelni fog addig, míg nem tátom értelmét annak, hogy folytassam. Természetesen nem szüntetem meg, látni fogjátok.

Sajnálom.

Nati

Chapter 6: Lakosztály

Csak álltam döbbenten, miközben még mindig agyaltam az élet nagy kérdésein, de elfogattam, nem mindenre találok választ.

A lányokkal taxit hívtunk – itt már könnyen ment – , megkaptuk a csomagjainkat és indulhattunk a szállodába. Barbara mindent elintézett, egy hatalmas lakosztályt fogunk kapni, amit az ügynökség áll, bár nem értem miért. A munkát két nap múlva kezdjük. Szoknom kell még az állásomat, eddig csak pékségben dolgoztam recepciósként, ami valljuk be nem egyenlő a modell szakmával. A kocsiba beülve megszorítottam barátnőm kezét, aki válaszul csak mosolygott. Tudta, hogy félek, izgulok, örülök, és egyben várom már a munkát.

Sarah és Lisa csak egy hétig maradnak, utána visszarepülnek Magyarországra, hiszen ott van a házunk, a kocsim – de azt majd ideküldik valahogy-, nem maradhatnak itt örökre, még ha akarnám se. Szeretem őket, de nem tarthatom itt a lányokat, de bízom benne, hogy attól még rengeteget fogunk találkozni..

Amint megérkezett a taxi, a sofőr udvariasan kiszállt, és segített bepakolni a csomagokat a kocsiba. Mihelyst beültünk a nagynak nem mondható járműbe, elindultunk a hotelhez. A taxisofőr vélhetően nem volt jó kedvében, mert állandóan szitkozódott a dugó miatt, és egy szót sem szólt hozzánk, vagy ha igen azt nem a megfelelő módon. Miután sikerült áthaladnunk a dugón, lekanyarodtunk egy mellékúton, ami a lakosztályunkhoz vezetett. Kiszállva a kocsiból, a férfi kivette a csomagjainkat a csomagtartóból, és várta a pénzt, ami neki járt. Mivel nem tetszett a modora, leshette a nagy összegű borravalót, mivel Sarah fizetett, és nem a tapintatosságáról híres ilyen helyzetekben. A sofőr halkan szitkozódva beült a kocsijába és elhajtott.

- Sarah, mi volt ez? Legalább egy kicsit többet adhattál volna neki. Igaz, nem érdemelte meg, de ő is csak ember. És nem akarsz rögtön az első napon nézeteltérésbe keveredni. Igazam van, vagy igazam van? – Oktatta ki Miss Sosemtudodkilehetazellenséged Lisa a szőke hajú szépséget.

- Na jó én ezt nem hallgatom! Én mentem Barbarával. Majd, ha befejeztétek bent találkozunk. – Szólaltam meg, és felemeltem a táskám, megfogtam a kofferomat és elindultam leendő munkatársammal. Bent káprázatos látvány fogadott minket. A falak bézs színűre voltak festve, a plafonból arany csillárok lógtak, a hatalmas előtérről és az óriási ablakokról nem is beszélve.

- Tetszik?- Kérdezte Barbi mosolyogva. - Én választottam, remélem meg fogtok vele elégedni, ha nem, akkor sajnálom, de ez van. -  Nevetett fel. Kint maradt barátnőink immár bent ámuldoztak velünk együtt.

- Sajnálom Jessica, de meg kell, hogy mondjam ez szebb, mint a házatok. Csajszi, ha ilyenekbe hozol minket még jobban szeretni fogunk. - Fordult Barbara felé Sarah.

 –  Ha nem mondod, nem is jövök rá! Az egy ház, nem egy szálloda még mindig. Száriká. – Vigyorogtam a képébe. – Olyan szép ez a név nem Száriká? – Mondtam magyarul Sarah nevét.

- Fogd be! Inkább kérjük el a kulcsokat a recepcióstól, rendben? A nevemet meg legalább tudd kimondani helyesen. Nem válaszolsz? Na jó, hagyjuk. 

- Istenem, haladjunk már! – Fogta fejét Lisa, mintha röptében szétrobbanna.

- Jó napot kívánok, Barbara Palvin vagyok. Szeretném megkapni a kulcsokat a lakosztályhoz, ha lehet. – Mondta udvariasan Barbi, a hölgynek.

- Természetesen, itt írta alá. – Nyújtotta át a papírokat az említett személy. - Ha minden igaz 4 személy fog itt tartózkodni, és ketten csak egy hétig maradnak, és Önök, ha jól látom három hónapig. Most szeretnék kifizetni, vagy távozáskor?- kérdezte Miss Margaret Henson , a recepciós. –Nem távozáskor, köszönöm. További szép napot!- köszönt el Barbi. Mivel a kezében volt a kulcs, már csak 34 emelet választott el az ideiglenes lakásunktól. A bőröndöket már felvitték az ajtó elé, így beszaladtunk a liftbe és megnyomtuk a 35-ös számú gombot. Pár perc múlva már a kanapén ültünk és ittunk… vizet. Vagy fél órán át csak ültünk és pihentünk. Biztos a sok üléstől fáradtunk el ennyire. Bizonyára. Sajnos a pakolást is egyszer el kellett kezdeni, és Lisa könyörgésének hála, pár óra alatt el is rendeztünk mindent. Mivel már Délután volt, rendeltünk kaját és, mint aki már egy hete nem evett, elkezdtünk zabálni. Vagyis enni. Tök mindegy. Este megbeszéltük ki kivel alszik, mert 2 franciaágyas szobánk volt. Lisa Sarah-val, én Barbival aludtam.

___________________________________

Sziasztok!

Meghoztam az új részt<3 Nagyon köszönöm azoknak, akik írtak hozzászólást. Jól esne, ha erre is kapnék pár kommentet. ! :)

Puszi, Naty

Chapter 5: Utazás

 Hangos zenére ébredtem. Az ébresztőm volt, mert jelzett, hogy nemsokára készen kellene lennem.Kiugrottam az ágyból, és az előkészített szettemet vettem fel. A vörös nadrágomhoz és szép fehér pólót vettem fel, rengeteg kiegészítőkkel. A szememet kihúztam és ajkaimra vörös rúzst kentem.

Miután elkészültem teendőimmel, összecsomagoltam a maradék ruháimat a bőröndömbe. Lebattyogtam a lépcsőn és vártam a lányokra. Pár perc múlva két csodaszép barátnőmmel átmentünk Barbarához. Belépve nagy kofferokat és gigantikus méretű táskák láttunk. Barbi felöltözve, egy laza ruhában, leheletnyi sminkben várt bennünket. Egy taxi érkezett a ház elé, ami egészen a Liszt Ferenc Reptérig vitt minket. Rohannunk kellett, mert már így is késésben voltunk, enni sem volt időnk.




Becsekkoltunk, és már szálltunk is be a repülőgépbe. Ahogyan szálltunk fel különös érzés fogott el. Elgondolkoztam az életemen. Egy átlagos lány vagyok Amerikából, nevetségesen jó élettel, egy átlagos családból jöttem, apukám és anyukám rengeteget dolgozik, mondhatom azt is, gazdagok vagyunk. Magyarországra repültem a világ két legjobb barátnőjével,mert utazni szerettünk volna. Nem vagyok egy lángelme, nem járok főiskolára vagy egyetemre. Megismerkedtem egy szupermodellel, aki kedves, aranyos segítőkész és gyönyörű. Tőle kaptam végül is az első normális állásom, méghozzá nem is akármilyet. Te jó ég! Akarok én modell lenni? Még nem tudom. Mindenesetre van egy remek kocsim, amit mások nem nagyon tudnak megvenni és éppen egy repülőgépen ülök, mint három napja csak most Angliába megyek barátnőm, Barbi miatt. Nekem nem fontos ez az út, holott valakinek ez a nagy álma. Nem mondom, hogy nem örülök, sőt egy kicsit még boldog is vagyok, de ha megnézzük én ezt, akkor sem akartam. Ahogy az elmondottakat újra átgondolom, rájöttem, hogy el vagyok kapatva, az életem mesébe illő. Mit is akarok én egyáltalán? Gondolatmenetemet Sarah szakította félbe a mondókájával.- Jessica mi a baj? Rosszul vagy?- Kérdezte aggódó tekintettel.-Nem, csak elkalandoztam. Hol vagyunk?- Már nemsoká Angliában. Úgy 20 perc még. - Felelte a lány.
Egy kis késéssel, fél óra múlva megérkeztünk. Összepakoltuk a cuccunkat és leszálltunk a gépről. A látvány, ami fogadott mesés volt. A fák, a virágok, az emberek, a piros buszok, telefonfülkék és úgy minden. Annyira jó érzés volt itt lenni. Magyarországon is remekül éreztem magam, és mivel ott van a házunk és mindenünk, nekem az a második otthonom, de úgy hiszem Angliát is szeretni fogom majd.





Sziasztok!

Tudom,nagyon rövid rész lett, de úgy gondoltam így jó.Remélem tetszett! Jó hétvégét mindenkinek!

Naty

Chapter 4 : Döntés

"Fél óra múlva egy lehelet sminkkel álltam egy semleges falnál a szép ruhákban, amit Barbitól kaptam kölcsön, mert neki feltétlenül ez volt a vágya."


-Rendben..egyszerűen gyönyörű vagy..Na mindegy! Ezt most elküldöm Cryvilnek, addig öltözz át és készítsd az ebédet , mert mire kész addigra éhet halunk..-csacsogta újdonsült barátnőm.
-Előbb felhívom anyum, de utána neki állok!Sarah! Embereld meg magad és kezd el csinálni a csokis muffint!-szóltam rá.
-Igenis,anya!-forgatta a szemét.Elindultam a szobámba, mivel a muffin készítés miatt Sarah bekapcsolta a zenelistáját...Találjátok ki mi ment rajta? Hát az a csodálatos fiú banda...Szeretem a zenéjüket de azért nem ennyire.Amint beértem a szobámba, anyukám telefonszámát tárcsáztam.
-Halló?Te vagy kicsim? Hogy érzed magad? Minden rendben? Nem szeretnél haza jönni?-bombázott kérdéseivel.Válaszoltam kérdéseire és elmondtam,hogy megismerkedtem a szomszédunkkal, Barbarával. Anyum szerintem kisebb sokkot kapott. Ő ismerte Barbarát, Mármint nem személyesen, hanem magazinokból, reklámokból... Megemlítettem  a modell karriert ,ami nagyon tetszett neki.Én nem szeretnék ebből nagy ügyet csinálni. Úgyse vagyok  gyönyörű, és így nem is lennék olyan sikeres. Úgy 10 perc után meguntam a beszélgetést ezért elköszöntem és leraktam a telefont. Bedőltem az ágyamba és felmentem twitterre.


Miután adtam egy kis életjelet magamról, lementem a konyhába és segítettem az ételek elkészítésében.Hamar végeztünk, de nem bántuk, mert nagyon éhesek voltunk már. Barbarával nagyon összebarátkoztunk és úgy tűnt, mintha mindig is ismertük volna egymást.
-Hát Jessica készülj fel arra ,hogy te biztos,hogy jössz Londonba, ugyanis az ügynököm azt mondta, egy csodaszép lányra leltem, aki előtt sikeres karrier vár.-kapálózott Barbi a kezével.
-Mi? Nem! Én nem akarok...Nem hagyhatom itt a lányokat! Nem, az nem lehet. Mi imádunk itt lenni és itt akarunk lakni Magyarországon.-estem kétségbe.
-Nyugodj már le!Csak nem képzeled,hogy itt hagynám őket és szerinted nélkülük el tudsz szabadulni? Csak egy rövid hónapocskát. Aztán, ha nem tetszik akkor a szerződést felbonthatod.
-Milyen szerződést? Ugye ezt nem mondod komolyan, hogy te...-kezdtem, de Barbi félbeszakított
-Nyugi! Az aláírásod nélkül nem érvényes.De majd ha ott leszünk,aláírod.Nincs vita! Sok pénzt kereshetsz vele és jó buli az egész, de azért komolyan kell venni.Holnap után indulunk, nem sokára lefoglalom nektek is a repülőjegyet.A lehető legtöbb ruhát hozd el magaddal Jess, ti meg csak a szükségeseket.
-És ha én ezt nem akarom?
-Senki nem kérdezett! Mész és kész.-vágta rá Lis és Sarah egyszerre. Sarah-t megértem, mert London, meg One Direction, de Lisa-t nem.Ő nem szereti őket.
-Gyűlöllek titeket!-nyújtottam ki a nyelvem, ezzel megadva magamat. Remek.  Lássuk csak. 2 és fél napja vagyok itt Magyarországon, 2 és fél napja még Amerikában voltam, 2 és fél nap múlva pedig Londonban leszek. Kész röhej az egész. 20 perc múlva a kaja tálalva volt és mind megettük. Barbara 7-ig nálunk maradt beszélgetni, összeismerkedni.
-Lányok, egy öröm volt veletek ez a nap, de mennem kell, mert sok mindent el kell intéznem magunknak. Általában senkinek nem ajánlok fel ilyeneket csak úgy és azt is tudnotok kell, hogy nem szoktam ilyen hamar megbarátkozni senkivel. Ti kivételesen kedvesek és szimpatikusak vagytok nekem és remélem nagyon sokáig még jóba is leszünk. Holnap ha van kedvetek gyertek is át, bár már mondtam Jessnek,hogy meg vagytok hívva ebédre. Sziasztok! - Köszönt el és kilépett a kapun.Mi is elköszöntünk és bementünk a házba. Egy ideig TV-ünk aztán ettünk, végül lefeküdtünk aludni, mert holnap pakolnunk kell.Elég könnyű lesz, mert az egyik bőröndömet még ki sem pakoltam.

Chapter 3 : Szomszéd

Reggel gyönyörű napsütésre ébredtem, a szobámat elárasztotta a nap sugara, világossá téve a szobámat.Kikeltem a pihe-puha ágyamból és beágyaztam. A szekrényemből egy csipkés,rózsaszín ruhát egy hozzávaló övvel és  kerestem egy szép fehérnemű szettet. Levetkőztem és a ruháimmal együtt bevonultam a fürdőszobámba, hogy lezuhanyozzak. Fél óra zuhanyozás után szépen felöltöztem és kisminkeltem magam.

Miután úgy gondoltam, ennem is kéne, leszaladtam a konyhába reggelit csinálni magunknak. Amerikai palacsintára gondoltam, de nem volt otthon elég hozzávaló, így eldöntöttem, elmegyek vásárolni. Kifelé menet megpillantottam egy gyönyörű lányt, aki feltehetőleg a szomszédunk így oda mentem hozzá és megpróbáltam egy pár értelmes mondatot összerakni a fejemben.
-Szia! Mi  szomszédunk vagyunk?-kérdeztem durva akcentussal.-Engem Jessicának hívnak, Amerikából jöttem a két barátnőmmel.-folytattam betanult szövegemet.
-Hello! Igen a szomszédod vagyok . Barbara Palvin vagyok.-válaszolta angolul.Eléggé valószínű, hogy szörnyű volt a kiejtésem és ezért válaszolt így. Aranyos lánynak tűnik, meg kéne hívnom ebédre.
-Nem akarsz átjönni ebédre? Most megyek a boltba, de kéne egy kis segítség…Merre  menjek?-válaszoltam angolul.
-Elkísérlek ha akarod, csak akkor gyere be, mert át kell öltöznöm.-mosolyogta és be invitált házába.-Mesélj magadról, miért pont Magyarországra esett a választásotok. Minden külföldi inkább a nagy és nyüzsgő városokat szereti,nem?-kérdezte félénken.
-Lehet, de hallottunk erről az országról és elkezdtünk érdeklődni, hogy mi a kultúrája meg ilyenek, és beleszerettünk. Mind a hárman , mármint a barátnőimmel, most végeztünk a sulival és azonnal ide repültünk.Én  vagyok általában a legaktívabb és pörgősebb , míg Sarah  vad , mégis felelősségteljes és Lisa  meg hát..Ő Lisa. Imád lovagolni és néha nagyon sportos néha meg a leglányosabb lány, de a legfontosabb,hogy nagyon jó barát Szeretnénk a lehető leghamarabb munkát találni, de még nem tudjuk, hogy hol és mit.-fejeztem be monológomat.
- Hát én modellként dolgozok és általában a világot járom, de most végre haza jöhettem. Nagyon szeretem a munkám, de néha fárasztó, és mivel fiatal vagyok még, szeretnék én is szórakozni,de nem mindig engedhetem meg magamnak, mivel szinte mindent megszabnak a menedzsereim. Nem sokára el kell utaznom valahová, még nem tudom pontosan hová, a részleteket ezen a héten kapom meg. Én esetleg tudnék nektek segíteni munkát találni, neked biztosan..bár nem ismerem a barátnőidet, de bízom benne, hogy legalább a mentalitásuk olyan mint neked.- vigyorgott rám gyönyörű mosolyával.-De várj most felöltözök, mindjárt mehetünk.- És azzal a lendülettel-szerintem- felfutott a szobájába.Pár perc múlva egy káprázatos ruhában jelent meg. Megértem,hogy kiöltözött, hisz modell.

-Mehetünk!- Vette fel csinos saruját a lány.Van kocsid vagy az enyémmel menjünk?-Pillantott rám.
-Mehetünk az enyémmel, de te vezess!-magyaráztam. Beszálltunk a kocsiba és a legközelebbi boltnál megálltunk.
-Mit szeretnél venni?Vagyis mit szeretnél csinálni?
-Amerikai palacsintát reggelire, a lányok úgyis 10-ig biztosan alszanak, így ráérünk még, ebédre meg mondjuk csinálhatnánk Amerikai töltött csirkét amihez kell zeller, tojás és toast kenyér,értelemszerűen csirke és desszertként készíthetnénk muffint, mondjuk csokisat.-vetettem fel ötletem.
-Rendben, de holnap én szeretnélek meghívni titeket egy ebédre ,mert a magyar ételeket is meg kell kóstolnotok!-dörzsölte össze kezeit és ördögien vigyorgott.Olyan hihetetlen,hogy modell, de nem beképzelt, nincs sminkben és ilyen természetesen beszél…Mármint angolul.Miután bevásároltunk, bepakoltuk a rengeteg hozzávalót a csomagtartóba és elindultunk hazafelé.Az út rövid volt, és kilencre már vissza is érkeztünk.Barbi átjött hozzánk és elkezdtük a palacsintát csinálni.
Fél óra múlva készen voltunk mindennel.
-Sziasztok!- köszönt Sarah ,aztán továbbment,végül megtorpant és visszafordult.-Öö.Te ki vagy? Vagyis bocsi, de nem emlék…Ó! Te lennél a szomszédunk..ugye?-nevette el magát kínosan.
-Semmi..És igen. A nevem Barbara Palvin, örülök,hogy megismerhetlek.-mosolygott a lányra Barbi.-Ha nem baj akkor itt maradnék reggelire, de ha nem akkor…elmegyek.
-Nem kell elmenned!-kiabált az emeletről Sarah.-Nem zavarsz.- jött le a lépcsőn, majd bemutatkozott.
-Csodálatos Sarah ,hogy felkeltél, de gyere már és egyél,mert kihűl a palacsinta.-mutattam a tányérra.
-Úristen ez nagyon finom! Már ettem ilyet, de ez felülmúlja azt… ezerszer!-szólalt meg a modell, aztán elnézést kért mert hívták őt telefonon.Pár perc múlva már a széken ült és mosolygott.
-Szabad tudnom,hogy minek örülsz ennyire?-Kérdezte Lisa kedvesen.
-Igen. A menedzserem szólt,hogy 2 nap múlva utazok el.
-És az miért jó?-kérdezte Sarah.
-Mert megyek Londonba!Úristen még sosem voltam ott és mégis úgy imádom! A legjobb ,hogy egy hónapot ott töltök és a rossz hír is az ,hogy egy hónapot ott töltök.Lányok tudom,hogy most ismerkedtünk meg, én meg máris elmegyek, de nekem ez a munkám tehát muszáj.De ha szeretnétek akkor elintézem és utánam jöhettek .
-AKAROK!-kiáltotta el magát Sarah.
-Ne kiabáljál már te hülye! Nem fogunk csak azért oda menni ,hogy azt az idióta nyávogós kisfiúkat bámulhasd  egész nap! Barbi nagyon köszönjük a meghívásod, de nem mehetünk,mert ha Sarah meglátja azt az öt barmot akkor úgy viselkedik,mint egy 5 éves kislány!- Szólalt fel Lisa.
-A One Directionre gondolsz?-húzta el a száját Barbi.
-Pontosan!-morogta Lisa.
-De ne már! Amiatt még jöhettek,majd lefékezzük őt vagy nem tudom..Amúgy se hiszem ,hogy találkoznánk velük…-Biztatott minket Barbi.-Amúgy is.. A munkával kapcsolatosan, ne értsétek félre mindhárman gyönyörűek vagytok, de szerintem Jessica nagyon sikeres lehetne a modell szakmában.
-Én?-kérdeztem-Én biztosan nem…Nem vagyok egy szépség.Szép vagyok de nem különlegesen szép!
-Azt majd meglátjuk…-oldotta ki telefonját és tárcsázott egy számot!
-Cryvil?Nem zavarlak? Szeretnék egy képet átküldeni egy lányról! Igen, gyönyörű és szerintem nagy sikere lehetne. Tudom, de higgy nekem. Jó akkor küldöm. Szia!-Köszönt el Barbi egy embertől.
-Jessica kérlek öltözz fel szépen,bár így is jó vagy!Had fotózzalak le, mert szeretném a képet elküldeni a menedzseremnek, aki a szakma egyik legjobbja, az IMG modell ügynökségnél dolgozik.-Magyarázott hihetetlen energiával.
-Nem!Kizárt,hogy lefotózz!-Tiltakoztam, de nem értem el semmit. Fél óra múlva egy lehelet sminkkel álltam egy semleges falnál a szép ruhákban, amit Barbitól kaptam kölcsön, mert neki feltétlenül ez volt a vágya.

Chapter 2 : Kitörés

"A lányokkal gyorsan körül néztünk, kipakoltunk a saját szobánkba és otthonosabbá tettük az egészet.De még valami hiányzott."


-Gyerekek, menjünk el bevásárolni, és vehetnénk egy kocsit is.-vetettem fel az ötletet.
-Te..és miből?!-vonta fel szemöldökét Sarah.
-Ugyan már Sarah. Ne legyél sötét!-vettem ki a bankkártyám a pénztárcámból.-Amúgy mi van a fogadalmaddal?- kérdeztem a lánytól.Aki válaszul megvonta a vállát.
-Eddig bírtad?-röhögött fel Lis.-Na jó figyelj...menjünk be a belvárosba. Szerintem keressünk egy térképet és menjünk.Igyekezzetek,nyomás!-magyarázott.Én ezen mosolyogtam és felszaladtam a szobámba. Beüzemeltem a gépem és Twittereztem, de valaki megzavart.
-Szia! Bejöhetek?-tette fel a hülye kérdést.
-Nem Sarah. Nem jöhetsz. Örökre ki leszel rekesztve innen!-forgattam a szemem, mire bejött és leült az ágyra.-Igen?-nyújtottam el a szót, hogy kezdje már el, mert besötétedik mire elindulunk.
-Ja!-csapott a fejére.- Csak azt szeretném kérdezni, hogy mit vegyek fel és mivel megyünk?
-ÖÖÖÖ. Nem tudom-álltam fel és kinyitottam egy dobozzal teli ruhát, amiben a nyári cuccaim voltak.Kiborítottam az ágyra és hajtogatni kezdtem. Közben megakadt a szemem egy gyönyörű ruhán- Én ebben!-sóhajtottam. Ezt még anyukámtól kaptam ajándékba, amikor Londonban járt. Imádtam ezt a ruhát, csak nem találtam, mert valószínűleg az ágyam alatt volt.Igen nagyon szoktam vigyázni a dolgaimra...

-Persze! Már rám ne is figyelj!-ment ki a szobámból Sarah.Tényleg nem figyeltem volna?Majd kiengesztelem, de most fel kell öltöznöm, és nem kell csinálnom a sminkem, mert hát azért mégsem nézhetek ki akárhogy.A hajamat egyszerűen kivasaltam és egy narancssárga virágos hajpántot tettem rá.Amikor nagyjából elkészültem, kezdtem idegeskedni ,hogy majd nem fogom tudni vezetni a kocsit. Remélem azért nem török majd össze semmit. Amúgy a történetbe beletartozik az is, hogy mivel apám megtanította a jobbkéz-szabályt, tudok vezetni itt is, de nem merek...Lementem a konyhában ahol a lányok már engem vártak.Ez így nem lesz jó.Csak én öltöztem így? Kérdeztem magamtól.Nézve a lányokat, igen.Csak én.

-Szia!Jessica nem kéne normális ruhát felvenned?Nem divatbemutatóra megyünk.-vonta fel a szemöldökét Lisa.
-Még ti mondjátok?Nem én vettem fel olyan ruhát amiből enyhén szólva kilátszik a fél hátsóm.-tettem karba a kezem.
-De legalább ne szoknyát! Legyünk már egy kicsit lazák.Nem kell kiöltözni!-kontrázott Sarah.
-Megörülök tőletek!-szaladtam fel a szobámba és levettem a ruhát és a kiegészítőket.Ledobtam az ágyra őket és kiválasztottam egy nacit és egy pólót és visszamentem a többiekhez.

-Úristen csajszi! Gyönyörű!-mondta Lisa tátott szájjal.
-Jó!Most már indulunk végre?-kérdeztem unottan.
-Igen!Itt a taxi.-pördült meg Sarah és kiment.De jó.Végre! Elindultunk mi is a kocsihoz.Mikor beültünk,nagyon megörültünk.A taxis volt az aki ide hozott minket.
-Hello!-köszöntem.
-Sziasztok.Hova lesz?-váltott angolra.
- A belvárosba.Ahogy számoltam 2-re leszünk ott és szeretnénk elmenni az állatkerte is. Szóval akkor mégse a belvárosba. Először állatkert utána a WestEndbe megyünk.-adta ki az utasítást Lisa.
-Nem lesz ez egy kicsit zsúfolt?Mármint 2 dolog, de az állatkert hatalmas.És lányok az időeltolódás. Fáradtak lesztek.De természetesen nekem mindegy.-mosolygott ránk.
-Talán igaz. Akkor egy autószalonba szeretnénk menni és a Westendbe..-mondtuk a lányokkal.
-Rendben melyik legyen először?-Kérdezte Lis.
-Hát értelmesebb lenne a kocsit megvenni.Aztán lesz ami lesz.-mondtam,hiszen az én kocsimról lesz majd szó.
-Rendben. És milyet szeretnétek, mert van egy csomó szalon.
-Az biztos ,hogy egy BMW-t szeretnék.-vigyorogtam a csajokra.
-Rendben. Tudok is egy helyet.-azzal elhelyezkedett és vezetett.Az út hátra levő részében nem beszéltünk, csak ültünk és néztük a tájat..


-Lányok itt vagyunk.Ez lesz a végállomás?-kérdezte.
-Igen, köszönjük.-Sarah.
-Akkor 10 050 forint lesz.-mondta a sofőr. Intettem Lisnek, hogy adjon oda többet, mert kedves volt meg minden.Közben kiszálltunk és besétáltunk az épületbe.
-Kérdezzük meg azt a nőt ott!-Mutatott egy 40 év körüli nőre szőke barátnőm.Előre mentem és megszólítottam anyanyelvemen.
-Elnézést beszél angolul?-tettem fel roppant ésszerű kérdésemet.
-Természetesen! Miben segíthetek?-mosolygott rám.
-Egy fekete BMW-t szeretnék vásárolni, de nem tudom melyiket.-néztem rá félénken.
-Meg tudja mondani hány főre kéne?
-Legyen 8 fő. Tudna ajánlani egy kocsit?
-Rendben, szerintem akkor a kisebb limuzinok vagy mini buszok között keresgéljünk.-kerekedett el a szeme-Jöjjön velem! Egyedül jött?
-Nem. A barátnőim is elkísértek.Limuzin? Akkor lehetne mondjuk inkább 5 személyes?-mosolyogtam rá most én és intettem a lányoknak, hogy jöjjenek velem.
-Dehogynem! Akkor erre.-mutatott a hatalmas ajtó felé.Ahogy beértünk megláttam egy gyönyörű fehér BMW Cabriot és beleszerettem. Még jó,hogy fekete BMV-t szerettem volna...
-Ezt lehetne?-kérdeztem az eladótól.És a lányok felé néztem, akik csodálkozva nézték a luxus kocsit.
-Arról volt szó, hogy fekete BMW és pont az ellentéte ez a kocsi. Ha a teljesítményét nézzük, mindenképp ez a jobb. Ki kívánják próbálni vagy intézzük a papírokat?
- A  papírokat érném. Köszönöm.
-Ez esetben kérném a személyi igazolványt és a jogosítványt.- kutatott a mappájában, majd kihúzott egy papírt és átnyújtotta azt.Miután megvásároltuk az újdonsült kocsim, beszálltunk, bekapcsoltuk a GPS-t és beírtuk az adatokat, majd üzentem anyumnak,hogy vettem egy kocsi, majd elindultunk.

Ahogy megérkeztünk, felhúztuk a tetőt és kiszálltunk. Nagyon sok boltot végig jártunk úgy 1 óra alatt, és rengeteg ruhát vettünk.
Hazafelé beszélgettünk és kitaláltuk,hogy megismerkedünk a szomszédokkal elnézést a szomszéddal, mivel csak egy van. Fél óra múlva már a kapunk előtt álltunk és nyitottuk mi az ajtót.Bementünk és lepakoltuk a cuccokat az asztalra. Majd kezet mostunk és ettünk spagettit.Én felmentem a szobámba és bejelentkeztem twitterre, majd írtam egy gyors tweet-et,aztán gépeztem. Már este  9 óra volt így eltettem magamat másnapra, mert fáradt voltam.

Chapter 1 : Új otthon

Sziasztok
! Itt van az első rész. Úgy gondoltam, hogy az első négy részt megírom, és a 5.-et meg 3 komment után hozom. Az angol-magyar szöveget úgy fogom megkülönböztetni(Csak most), hogy az angol így, a magyar meg így fogom jelölni.

Jó olvasást,
                    xx, Naty


- Anya, hiányozni fogsz te is de kérlek engedj el, mert lefogom késni a repülőgépet.-ismételtem harmadszorra anyukámnak.Apukám már a barátnőim családjával beszélgetett, rám sem hederítve. Igen,neki is fogok hiányozni gondolom, de ő ezt nem mutatja ki.
-De..Jess! Sokáig nem foglak látni..Légyszíves ha leszálltál, azonnal hívj fel és mond meg , hogy hol vagy és..és nagyon  hiányzol!- szipogta anyám.
-Anya!!!!Még egyenlőre itt állok, és már a repülőn kéne ülnöm Sarah-ék mellett. Tudod...lesz ott is internet, mert nem a világ végére megyünk. Tudunk majd skypeolni!-mondtam most már egy kicsit mérgesen. Persze ő is hiányozni fog, meg minden, de engedjen már el! Még öt perc búcsúzkodás után, végre mehettem a gépre.Szépen elhelyezkedtem, és már aludtam is.


-Jess!Jess..ébredj! JESSICA ÉBREDJ MÁR FEL! - üvöltötte Sarah a képembe.-Megjöttünk! Kinéztem az ablakon és nagyokat pislogtam.De gyönyörű!
- Hány óra? Már Magyarországon vagyunk?-kérdeztem Lis-től.-Nem válaszolsz??
-Ja! Bocs. 9.40...miért?-válaszolt Lisa.
-Na lányok! Pakoljatok. Innentől kezdve minden magyar tudásukat bevetve, valahogy eljutunk Budáig...vagy nem.-Hadarta Sarah, nem zavartatva magát azzal, hogy közbevágott.
-Na akkor tényleg nem jutunk el sehova.- nevettem fel. Brutálisan rossz a kiejtésem és még lehet, hogy érteném mit mondanak nekünk és tudnék is válaszolni..csak a kiejtés..na az gáz.Tisztelt Utasaink! Kérjük kapcsolják be öveiket, leszállás következik.-csilingelt egy női hang.

                                                                                           ****

-De szép!-Állapította meg Lisa. Valóban csodálatos város, de remélem azért éjszaka szebb.
-Lisa! Azt mondtam,hogy MAGYARUL beszélj!!- vágott rá egy nagyot Sarah. Igen ő már csak ilyen. Egy diktátor.Ő már nagyon jól tud magyarul és az akcentusa alig észrevehető.
-Sarah.Kedvesebben! Légyszi!- próbálkoztam magyarul. Miközben beszálltunk egy taxiba.
-Jól van! Nem bánom beszéljetek angolul, de én akkor is magyarul fogok!- vágta be a hisztit Sarah.És elkezdett hozzánk (magyarul) beszélni.
-Elnézést, de hova vihetem önöket-kérdezte a sofőr, mert már vagy 10 perce csak ültünk a kocsiban.
-Jaj! bocsánat-szólalt meg Sarah magyarul, ígéretéhez híven.- értjük mi a magyart is csak én válaszolni is tudok. Tegeződhetünk?
-Igen..hogyne.De a címet megmondanátok.-kérdezte. Igen, csak én tudom a címet tehát most nekem is meg kell szólalnom.. Nyugalom Jess,nyugalom.
- ÖÖ.Budára. Kuruc utca. - mondtam bizonytalanul.
-Rendben.Honnan Jöttetek?-pillantott felém. De jó! Most válaszolnom is kéne.
-Amerikából.Los Angeles.Most itt költözünk-kezdtem, de Lisa beleszólt.
-Jessica! Az nem itt hanem ide! Amúgy..Amerikából, azaz Los Angeles-ből jöttünk és Budán fogunk lakni. Bocs, hogy Jess nem tud jól beszélni magyarul.-fejezte be mondandóját. Mi ketten Sarahval nagyokat pislogtunk, hogy hogy tud ilyen jól beszélni.
-Mi van?-váltott át-nem hallottatok még engem beszélni?Mi bajotok van most?
-Nem még nem..de nagyon ügyi vagy!-dicsértem meg.
-Lányok. Fél óra és megérkezünk-nézett el az útról egy pillanatra a sofőr. Az út további idején felhívtam anyát, hogy mindjárt megérkeztünk, ő meg elkezdte nekem mondani, hogy miért nem hívtam őt hamarabb és balh,balh,balh...Aztán letettem.A lányok is beszéltek szüleikkel, ők bezzeg nem panaszkodtak, csak örültek,hogy leszálltunk épségen.. Amikor megérkeztünk, kifizettük a taxit és besétáltunk a házunkba .Egy gyönyörű házat vettünk ki Hűvösvölgyben, számunkra ez a tökéletes otthon.Minden szoba más stílusú, tágas és mindegyikhez jár egy fürdőszoba. A lányokkal gyorsan körül néztünk, kipakoltunk a saját szobánkba és otthonosabbá tettük az egészet.De még valami hiányzott.

-Jessica-
-Sarah-

-Lisa-